Bakó Ágnes: Misóka
Bátky András: Pipogya, a budapesti medve, Pipogya és a városvédő Szent
Bodó Béla: Brumi, mint detektív
Kányádi Sándor:Talpas történetek
Kormos István: Vackor meséi
A.A. Milne: Micimackó
Íme néhány írás:
Mészáros Gergő - 3/b
"Bemutatom nektek az én mackómat. Ő egy nagyon régi mackó, még az üknagymamámé volt. A mackó ruháján is látszik, hogy már régi, de én így is nagyon szeretem. **
** Az üknagymamám vidéken élt Rémen. Rém Baja mellett található kis falu. Még kislánykorában kapta ezt a mackót és nagyon sokat játszott vele. Akkor még nem volt TV, így az emberek sokszor gyűltek össze a faluban és meséltek egymásnak. Ilyen mesélésekkor az üknagymamám mindig magával vitte a kedvenc mackóját. Így a mackó is sok-sok érdekes mesét hallott és az összes vicces, érdekes családi történetet is ismeri. Az mondják a családban, hogy ekkor keletkezett a mackóm különleges képessége. Mitől különleges? Attól, hogy ő egy mesélő és őrzőmackó. Ez azt jelenti, hogy bármikor rengeteg mesét tud mondani, még éjszaka is, ha esetleg félnék valamitől. Egyszer pár nappal ezelőtt éppen szörnyű álmom volt, egy egész csapat oroszlán akart megtámadni és nagyon gyorsan el kellett valahova menekülnöm az oroszlánok elől. Izzadtam és forgolódtam álmomban és a mackóm is leesett az ágyról. Persze ijedten ébredtem fel és néztem körül a sötétben, a kislámpa fényénél próbáltam megkeresni a mackómat, hogy kicsit megnyugodjak. És ekkor a mackót magamhoz ölelve nagyon kedves mesét hallattam tőle, a ház körüli állatok vicces viselkedéséről és a régi szüretekről, amikor az üknagypapám még saját kezével készítette a bort. Az üknagypapa minden szüret alkalmával be akart ugrani a kútba a borkészítés körüli viták miatt, persze soha nem ugrott bele, csak viccelt a családdal. Szüret alkalmával az üknagymama pedig saját készítésű tésztát gyúrt és finom süteményt készített. Anyának is meg vannak ezek a csodálatos receptek és ő is szokott finom süteményeket készíteni. A mesét hallgattam, erősen magamhoz szorítottam a mackót és újra mélyen elaludtam. A mackóm reggelig őrizte az álmomat. Anya mindig azt mondja, hogy az életben léteznek csodák, csak hinni kell bennük, az én mackóm is egy ilyen csoda, egy csodálatos mesélő és őrzőmackó. Nagyon örülök, hogy az anyukámtól egy ilyen különleges mackót kaptam ajándékba."
Nyul Zsuzsi
Az én kedvenc játékom a macim. Egy rózsaszín ruhás, puha plüssállat, akinek még hálósipkája is van, szóval egy igazi alvósállat. Már 8 egész éve megvan nekem. Éjszaka ő őrzi az álmom. Ezért nagyon szeretem a macimat. El is neveztem Szundinak. Még sokminden másért is szeretem. Minden kalandomat vele éltem át. 
Kétéves koromban kaptam. Megláttam egy kirakatban és nagyon megtetszett. Ez a bolt nem is játékbolt volt, csak kirakati dísznek rakták oda a macit. Addig könyörögtem Anyukámnak, míg végül bement és megkérdezte, hogy meg lehetne-e venni a dekorációs macit. Az eladók csodákoztak, de végül beleegyeztek. Így kaptam meg a kedvenc játékomat. Azóta mindenhova magammal viszem. Első kalandunk a libegőzés volt. Természetesen kirándulni is együtt mentünk. A szüleim attól féltek, hogy el fogom ejteni a libegőn és kértek, hogy hagyjam az autóban Szundit. De én ragaszkodtam hozzá, hogy vihessem. Ügyes nagy lánynak gondoltam magam, ami persze nem volt még igaz. Elindult a libegő és akkor jöttem rá, hogy nem is vagyok még olyan nagy lány, mert egyszer csak kiejtettem a libegőből a macim. Volt nagy sírás, nem lehetett már utána ugrani. Meg kellett várni, amíg leér a libegő velünk. Az út rettenetes hosszúnak tűnt. Apukám amikor leértünk a libegővel, visszamászott gyalog a hegyen, hogy megkeresse a Szundit. Szerencsére megtalálta és én nagyon boldog voltam. Legközelebb, amikor megkértek a szüleim, hogy ne vigyem magammal, akkor már inkább hallgattam rájuk. Egyik nap reggel, amikor felkeltem, nem volt az ágyamban Szundi. Kerestem mindenütt, de sehol sem találtam. Amikor bementem a nappaliba megkérdezni Apukámat, azt felelte, hogy talán az öcsém, Balázs eldugta. Elkezdtem nyúzni az öcsém, hogy adja elő a macikám és ne is tagadja, mert tudom, hogy ő dugta el. Végül aztán - amikor már minden rejtekhelyét végignéztem -, kénytelen voltam elhinni, hogy mégsem ő rejtette el. Anyukám éppen akkor jött haza a boltból. Megkérdeztem nagy hüppögve, hogy nem látta-e Szundit. Azt felelte, hogy szörnyen koszos volt, ezért amíg aludtam, gondolta gyorsan kimossa nekem. Úgy tervezte, hogy még visszacsempészi, mielőtt felébredek, de korábban keltem, mint gondolta és még nem volt kész a mosás. Kértem, hogy akkor most már adja vissza, de azt felelte, hogy vizes és meg kell várni, hogy megszáradjon. Szerencsére meleg nyári nap volt, így gyorsan megszáradt és már ölelgethettem is az illatos, tiszta macim. Legutóbbi közös kalandunk ezen a nyáron történt. Repülővel mentünk nyaralni. Kértem Anyát, hogy hadd jöjjön velem a fedélzetre Szundi, de nem engedte meg, mert már így is túl sok volt a kézi poggyászunk és a biztonsági ellenőrzésnél is csak útba lett volna. Így hát a macimnak a bőröndbe kellett kerülnie. Átszállással utaztunk. Azt hittük, hogy el tudjuk érni a csatlakozásunkat. Gyorsan feltettük a vám után a futószalagra a bőröndöket és elindultunk a gép felé. A repülőtér azonban óriási nagy volt és mire átértünk a másik kapuhoz, már késő volt. A gép elszállt a csomagjainkkal együtt. Azon az éjszakán már nem volt több járat továbbutazni, így egy hotelben kaptunk szállást. Szörnyen izgultam, mi lett Szundival, de fáradt voltam a sok izgalomtól és gyorsan elaludtam. Másnap reggel korán indult a gép. Mikor megérkeztünk a célállomásra, azonnal keresni kezdtük a csomagjainkat. Az egyik elő is került, de sajnos pont az a bőrönd tűnt el, amiben a macim volt. Egy hétig nem találták. Anyáék mindennap telefonáltak a légitársaságnak, de csak ígérgettek. Végül aztán újra elmentünk a repülőtérre, a talált csomag osztályra. Ott aztán hosszas keresgélés után nagy nehezen előkerült a rengeteg bőrönd közül a miénk! Én azonnal kinyitottam, nem érdekelt a sok eltűnt ruhám, csak az, hogy Szundi ott legyen. Szerencsére minden benne volt. Ezek után Anyukám hazaúton már nem kérte, hogy feladjam a bőröndbe a macikám. Még sok-sok más közös kalandom is volt Szundival, de azokat majd egy másik alkalommal mesélem el."
Szalóczi Kyra
"Játékmackó-emlékek a nyaralásról Amikor felébredtem, nem értettem, mi ez a nagy nyüzsgés. A család tagjai fel-alá járkáltak, bőröndöket vonszoltak és vitatkoztak, hogy mit pakoljanak bele. Végül rájöttem, hogy nyaralni megy a család, méghozzá Görögországba! Pár perc múlva jött a gazdám, felkapott engem és Iván barátomat, majd betuszkolt az útitáskába. Nagyon örültem, hogy én is mehetek, mert most, hogy Kyra már iskolás, mindig itthon hagy a többi játékkal! Nagyon sokat kuksoltunk a sötét táskában. Szerencsére később Kyra elővett minket és nézelődhettünk. Szerbia nem kifejezetten tetszett, mert elég lepukkant volt. Makedóniában hatalmas, gyönyörű hegyeket láttunk, ott talán még igazi medvék is élnek! Mikor elértük Görögországot, már nagyon sötét volt, ezért nem láttunk belőle semmit. Szerencsésen megtaláltuk a szállást. Nagyon boldog napok köszöntöttek ránk, mert míg a gazdi és a családja valamiféle tenger nevű helyre jártak, addig mi Ivánnal körülnéztünk a szálláson. Végigjártuk a szobákat, de még az óriási körbefutó teraszra is kimerészkedtünk. Mikor a terasz széléről lenéztem, a két rács közt kidugva a fejem, kicsit megszédültem, de szerencsére Iván visszarántott. Nagyon kell vigyáznunk, nehogy valaki meglásson minket! Egyik nap a gazdám és családja hamarabb visszajött a vártnál, ezért gyorsan kellett futnom és felugranom az ágyra. Egy hajszálon múlt! Ivánnal sokat törtük a fejünket, hogy mi is lehet az a tenger. Úgy gondoltuk, valami vízzel kapcsolatos dolog, mert az emberek mindig vizesen jöttek vissza onnan. De ami a legfurcsább, hogy utána beálltak a zuhany alá és még jobban összeviz ezték magukat, majd megtörölköztek és felöltöztek. Mindig nagyon későn mentek el vacsorázni és még később jöttek vissza vissza a szállásra. Minden este vacsi után nagy kártyapartik voltak. Mi Ivánnal a szobából hallgattuk a nagy nevetéseket, amik a teraszról jöttek. Volt, hogy egész napra magunkra hagytak a szálláson valami Meteorák (?) meg Olimposz (?) miatt. Hogy ezek mik, az számunkra rejtély maradt. Amikor elindultunk hazafelé, megpillanthattam a tengert! Képzeljétek, a tenger végtelen nagy volt és csodaszép kék, és azok a fodrozódó hullámok! Szebb nyaralást egyetlen játékmackó se kívánhatna! Samu maci "
Steppinger Tamás - 3/b
**"Brumi története** Sziasztok, én Brumi vagyok. Egy szép helyen lakom Tominál, aki a gondomat viseli. Régebben egy üzletben laktam, de egyszer bejött egy kedves nagymama, aki megvásárolt, és így kerültem Tomihoz. 
Olyan jó, hogy Tomiéknál lakom, mert Ő a legjobb gazda a földön. Most is épp ölelget és puszilgat, pont mint egy jó gazda. Ezért szeretem őt nagyon, és tudom, hogy ő is szeret. Képzeljétek, Tomi hozott nekem egy mackóbarátot, akit úgy hívnak, hogy Szöcsi. Tomival nagyon sokszor játszunk autóversenyzőset. Ez a verseny úgy zajlik, hogy Tomi meglöki mindkét autót és amelyikünk autója hamarabb éri el a szőnyeg végét az nyer. Máskor pedig repülőset játszunk, ami abból áll, hogy hány másodpercig maradok a levegőben. Amikor lemegy a nap és feljön a hold, akkor Tomival együtt imádkozom. Azt szeretem a legjobban, hogy elalvásnál összebújunk."
100 ÉVES MESEKÖNYV
https://www.youtube.com/watch?v=04jCY2hBAlg&index=40