Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, még a Budapest táblán is túl, ott ahol a rákosi vipera honol és még a madár is jár - van egy Diadal nevű suli-birodalom.Gyerekek százai töltik itt a napjaikat, félszáz mosolygós- időnként szemráncolós - tanár társaságában. Szeptember végén, „épp amikor a Magyar Népmese a születésnapját ülte”, furcsa dolgok történtek a birodalom könyvtárában...Ha hiszitek, ha nem, egy mese varázserővel bíró tárgyai működésbe léptek: nevezetesen a varázslatos aranyvessző suhintására háromregimentnyi katona ugrott elő, méghozzá haptákban. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük csak sorjában. Eme nevezetes napon az alsó birodalom mind a 12 hercegsége a mese útján találta magát, épp az első elágazásnál.
Egymásnak adták a kilincset a könyvtárban, ahol a nagy mesemondóktól hallhatták a Három nemeslegény történetét. De, még ha „csak hallották” volna…, nemcsak hallották, egyből bele is csöppentek a történet közepébe. Biztosan ismeritek Elek apó meséjét a három vitézségét megmutatni vágyó ifjúról. Ők útjuk során jótetteik helyébe jót kaptak, mégpedig a mesebéli öregasszony ajándékait: a láthatatlanná tevő sapkát, a soha ki nem fogyó erszényt, és egy aranyvesszőt, melynek suhintására katonák teremnek. Hát ezen a nevezetes napon a gyerekek a királykisasszony kockáival játszhattak, utána pedig a könyvtári polcok között ráakadtak a fiúk mesebéli kincseire is. Szóval, ahogy már említettem suhintottunk egyet azzal a bizonyos aranyvesszővel, s ott termett három regiment katona! Ezek után nem csoda hogy senki sem merte a fejére húzni a láthatatlanná tevő sapkát. Mert ha felhúzta volna, délután négykor együtt sopánkodhatott volna szegény napközis tanító néni is, meg az eltűnt gyerek anyukája is.. No, a soha ki nem fogyó erszény kicsit elbizonytalanított bennünket, hisz kinek ne jutna eszébe, hogy mennyi finomság kerülhetett volna a birodalom asztalára. Végül az apró hercegek megegyeztek, hogy a soha ki nem fogyó erszényt ugyan kinyithatnánk, de sokkal értékesebb kinccsel teli tarisznyát örököltünk őseinktől: NÉPMESÉKET-, melyeket szívünkben megőrizve sokkal gazdagabbak lehetünk, mint bármennyi pénzzel lehetnénk…Még az egészen kicsi hercegek között is akadt olyan, aki ezt elmagyarázta társainak. A Mese meghatottan mosolyodott el ünnepi asztalánál…. Ezek után a nagy mesemondó feltarisznyázta a hercegségeket Elek apó legkisebb fiús meséivel. Indult mindenki a maga útjára a nemes legényekkel, az aranyszőrű báránnyal meg a fekete kisasszonnyal. Arra az esetre, ha mégis nagyon megéheznének - legyen mit elővenni-, a mesékhez furfangos kérdéseket is kaptak.
Telt s múlt az idő, a falevelek hulldogálni kezdtek a fákról. Ahogy mostanság mindenhol kerek e világon, a Diadal suli-birodalom környékén is rengeteg filmet árasztottak a csatornák, érdekesebbnél érdekesebb játékok sorakoztak ugrásra készen a képernyőkön, a szelíd semmittevés is sereget toborzott… s így a kis hercegek már majdnem meg is feledkeztek a mesékről. Ki tudja hogyan, a mesék mégis visszaszivárogtak képzeletükbe. Ezt honnan veszem? Mert végül a gyerekek lerajzolták őket.diadalmesemitrajzoltam.mp4A furfangos lapok lassan megteltek válaszokkal, a könyvtári gyűjtőláda alig győzte elnyelni a jobbnál jobb megfejtéseket.Hamarosan a csillogószeműek mind összegyűltek a birodalom aulájában, és sok-sok kis herceg szája mosolyra húzódott, s a tapsvihar végére a gyerekek zsebében egyre több ajándék lapult. Lassan nagykabátot, csizmát húztunk. A hercegségekben ez időtájt a tanító nénik Elek apó Béka-királykisasszonyáról meséltek. Máris egy újabb elágazásnál találtuk magunkat. Ez az elágazás a Rengeteg erdőbe vezetett, éppen oda, ahol a béka-királykisasszonytól próbált megszabadulni a legkisebb királyfi. Békával a hátán az összes hercegség végigporoszkált a „tornatermi fák között”. S hogy izgalmasabb legyen a dolog, egyszerre két csoport versenyzett: nem volt szabad leejteni a ló hátáról a békát.S ha már az erdőben voltunk békajárás idején, gyorsan meg is mentettünk egy nagy sereg varangyot, ki tudja melyikből lehet még királyfi vagy királykisasszony?diadalmesebeka.mp4Ebben a mesében, azonban a lakodalom után a királykisasszonyt mégiscsak bántani kezdte az, hogy mátkája békakorában többször is meg akart tőle szabadulni. Így egyik nap a királyfi arra ébredt, hogy se palota, se királylány…. Szolgálatot keresvén egy malomhoz szegődött. Kitanulta a molnárságot, még a kenyérsütést is. Ha a királyfi kitanulta, a kis hercegeknek sem árt, ha a cipósütés fortélyait maguk is elsajátítják. Elővettük hát a birodalmi vájdlingot, meg a birodalmi kemencét, s csak úgy sültek-sisteregtek ottan a cipók egyre - másra. Még szerencse, hogy a könyvtárba érő gyerekek meghallották a Kolompos együttes muzsikáját.: A part alatt című dalt. Két lépés balra, két lépés jobbra, forgás, taps, gyerek nem maradt hetedhét határon, aki ne tudta volna ezután, mi az a kaszálás , rostálás, vagy dagasztás, s hogy a kenyérbe kell-e tejszínhab-szilárdító vagy sem!diadalmesekenyersuetes.mp4.Nincs is a világon jobb dolog, mint a frissen sült cipó! Nagy örömmel kóstolta meg mindenki a kemencefiáA mesében a királykisasszony foga a saját gyűrűjében koccant, a mi mesénkben, amelyik gyerek békára harapott, bizony nemhiába tette. Elcsattant a békacsók, természetesen máris köztünk volt az átváltozott koronás fő!diadalmese6bekacsok.mp4
Karácsony öröme, biziosztás izgalmai csak úgy hengergették maguk előtt a napokat. Hogy, hogynem egy első emeleti hercegség ablakán egy januári zimankós napon bekukucskált egy hatalmas szempár:diadalmeseoriasbekukcskal.mp4Tán őt küldték birodalomnézőbe? Ki tudja? Nemsokára a Diadal suli-birodalmat elözönlötték az óriások! Csupa festék volt az összes hercegségi tenyér egy-egy nyakigláb elkészítése közepette - merthogy az arra vállalkozók életre kelttették őket. (Óriások leadási határideje január 17. – ez a felirat állt akkoriban a tanáriban a tábláján - mosolyogva rázogatták is a fejüket a nemzet napszámosai.) Elek apó Tejkút meséje, Török Sándor felsült, Party Nagy Lajos teknőccel vetekedő óriása hívogatta közben mese-közelbe a kicsikéket. A hatalmas komák végül mind az aulába vándoroltak az óriásállítás napján.diadalmeseoriasokazaulaban.mp4Mindenki ott tolongott az óriások lábainál, amikor a legkisebbek hatalmas betűkkel a kezükben a többiek elé álltak. Ezek a betűk valamelyik óriás olvasókönyvéből pottyantak ki, épp ide a Diadalba. Némi silabizálás után a betűk értelmes szavakká rendeződtek. Az óriás alapszókészlet sarkalatos darabját olvashattuk össze.Miután a mezítlábas óriás is belebújt a hétmérföldes lábbelijébe, teljes lett az óriáscsapat. Ott is maradtak jó darabig, tán még néha fütyörésztek is.
Csütörtök délután titokzatos dobpergés verte fel a birodalmat, majd az alsó birodalom minden tagjának szóló hirdetmény hangzott el:diadalmesehirdetmeny.mp4Minden hercegség visszavonult, s nekiállt hogy megfőzze saját főzetét, megírja varázsigéjét, s elővarázsolja macskáját és seprűjét. A 2. c-ben például így csinálták: ”Kezdésnek utazzunk el hetedhét országon túl, oda ahol a kurta farkú malac is túr, majd térjünk be boszorkány Vilma titkos földalatti laboratóriumába a hozzávalókért, hogy otthonunkban elkészítsük a legpocaklaktatóbb boszifinomságot…” Ki tudja melyik hercegség honnan …, de derekasan kitanulták a fortélyoskodást, annyi bizonyos. Egész februárban fortyogtak az üstök, furcsa szagok terjengtek, sercegtek a pennák. Gyakran rémült sikolyok visszhangoztak, ha valaki összefutott egy eltévedt egérrel vagy kígyóval a folyósokon. Végül jeles farsang ünnepén mindenki felvonultatta saját bosziját.Hozták ám a főzeteket, és kántálták a varázsigékét, még szerencse hogy végül nem változtatták át az egész birodalmat békává....diadalmesevarazsigek.mp4Gondolhatjátok micsoda nagy fába vágta a fejszéjét a Bibircsókszámláló bizottság. Méghogy ennyi rondaság közül válassza ki a legboszibb diadalmesebibircsokszamlalobizottag.mp4A kellékek rangsorolásáról meg ne is beszéljünk!! Míg a bibircsókszámlálók feje főtt, szerencsére a birodalomban állt a bál:diadalmeseboszitanc.mp4A sok értékes alkotás közül - hogy saját szemetekkel is láthassátok-, elhoztam nektek a 2. c Boszorkánykönyvét. Magatok is elolvashatjátok a „Banyalevest kortyolgattam… kezdetű varázsigét, vagy megtudhatjátok belőle milyen izgalmas is az „Elvarázsolt sárkányfőzelék, ha kutyaugatással, törpecsiliporral, valamint egy adag krémesre kevert rosszasággal tálaljuk. (Persze az elkészítésre vonatkozó pontos utasításokat is megtalálhatjátok!) Nem hagyhattam otthon a kedvenceimet: **a boszibuszt**- ez egy többszemélyes seprűnyél nagycsaládosoknak ill. boszorkányegyesületeknek., meg a **fekete macskát** - ezeket a legkisebb hercegségekből rajzolták. Mindezt csak azért akartam megmutatni, hogy semmiképp ne vonjátok kétségbe, hogy boszorkányok és csúfságok ide vagy oda, ezt a sok ügyes-aranyos herceget már a tündérek sem nézhették tovább tétlenül!!! Ugyanis – nektek elárulhatom- a Bibircsókszámláló Bizottság egyik tagja igazából nem volt más, mint a Mézeskalácsok tündére. Késedelem nélkül nekilátott hát a bizottság a lehetetlennek látszó feladatnak: ajándékokon törte mindenki a fejét. Míg a Mézeskalácsok tündére méricskélt, nyújtogatott meg sütögetett, a Mese sem aludta az igazak álmát! A másodikosokhoz beköltözött Zsófi, a boszorkány lányából lett királyné. Harmadikosok Amáliával együtt szagolgatták az esőt, a negyedikesek meg egyre csak szurkoltak Király Kis Miklósnak: vegye már észre Rilla Marilla és Amarilla közül a legkisebbiket! De nem vette! Így aztán szomorkodhatott a saját esküvőjén. Hogy miért szomorkodott? Egy nyitottfülű negyedikes szerencsére leírta nekem. „Szerintem azért, mert érezte, hogy nem is Terciát szereti, hanem a kisboszorkányt, aki már akkor szél lett”. Abban a pillanatban, amikor a papírra került ez a válasz, végigfutott a Mese hátán a hideg…. megállt egy pillanatra …, s ekkor gondolta azt a mese magában, ha csak ez az egy kisherceg …. ha csak ez az egy is… nem hiába indultam útnak a Diadalban!!!!!!!!!!!!! Ahogy ez a kislány is, a többi ügyes gyerek is gumicukorbékákat kapott a jó válaszok soráért. Tán 144 darabot is kiosztottak a birodalomban. Magunk se hittük, hogy idáig jutunk… márciust maguk a tündérek fényesítették a Diadalban.., ha nem is három napig, de állt a lakodalom, békatortát evett még a legcsibészebb kisherceg is… több kancsónyi kísértetleves állt az asztalokon, süteményt ropogtatott tán még a surranó kisegér is… , de olyan finomat! A mézeskalácsüstök, seprűk mind gazdára találtak.diadalmesemezeskalacsokoklevel.mp4Elhoztam megmutatni nektek a legszebbiket…, de meg ne egyétek!
A Mese útja programsorozat mellett természetesen a gyerekek a Könyvjelző Olvasóverseny fordulóit is szorgalmasan írták.Május végén a negyven legügyesebb gyerek a Catalaunumi csata színhelyén találta magát.Visszapörtgettük az időt, nevezetesen 451-ben jártunk.Az időutazás Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényével sikerült.
